Pređi na sadržaj

Zalavar

Koordinate: 46° 40′ 12″ S; 17° 09′ 25″ I / 46.669961° S; 17.156831° I / 46.669961; 17.156831
S Vikipedije, slobodne enciklopedije
Zalavar
mađ. Zalavár
Zalavar, Srednjovekovna bazilika 2018.
Zastava
Zastava
Grb
Grb
Administrativni podaci
Država Mađarska
RegionZapadna prekodunavska regija
ŽupanijaZala
SrezKesthelj
Stanovništvo
Stanovništvo‍
 — 2023.871[1]
 — gustina26,88 st./km2
Geografske karakteristike
Koordinate46° 40′ 12″ S; 17° 09′ 25″ I / 46.669961° S; 17.156831° I / 46.669961; 17.156831
Vremenska zonaUTC+1 (CET), leti UTC+2 (CEST)
Površina31,06 km2
Zalavar na karti Mađarske
Zalavar
Zalavar
Zalavar na karti Mađarske
Poštanski broj8392
Pozivni broj(+36) 83
Veb-sajt
https://www.zalavar.hu/

Zalavar (mađ. Zalavár) je naselje u zapadnoj Mađarskoj. Zalavar je manje naselje u okviru županije Zala. Nalazi se oko 9 km jugozapadno od jezera Balaton.

Ime[uredi | uredi izvor]

Prema pisanim izvorima naselje se u 9. veku zvalo „Mosapurc“, „Mosapurc regia civitate“.[2] U srednjovekovnim zapisima je bio poznat i kao Mosburg, Urbs Paludarum, Braslavespurč[3] i Blatengrad (Moosburg, Urbs Paludarum, Braslavespurch). Srednjovekovno naselje je u savremenim izvorima poznato kao Blatnohrad (Blatnohrad) (slovački), Blatnograd, Blatnograd (srpskohrvatski i bugarski). Jan Kolar ga je nazvao Salavar u svojoj putopisnoj knjizi i opisao stanje ruševina 1841. godine.

Geografija[uredi | uredi izvor]

Lokacija[uredi | uredi izvor]

Zalavar se nalazi na severnom rtu između dva rezervoara jezera Kiš-Balaton. Većina područja sela leži pod vodom ili je močvarna i deo je Nacionalnog parka Balaton. Omeđena je akumulacijom jezera Kiš-Balaton 2 na istoku, rezervoarom 1. i rekom Zala na zapadu.

Istorija[uredi | uredi izvor]

U 9. veku Mosapurc ili Mosburg[4] je bio utvrđeno naselje podignuto uz reku Zalu i bio je glavni grad franačke vazalne Donjopanonske kneževine kojom je vladao slovenski knez Pribina („Privinae civitas, munimen, castrum in nemore et palude Salae“ u salcburškoj hronici). Za vreme vladavine Pribininog sina, kneza Kocelja (861–876), u leto 867. godine, pružila je kratkotrajno gostoprimstvo braći Ćirilu i Metodiju na putu iz Velike Moravske papi u Rim da opravda upotrebu slovenskog jezika kao bogoslužbeni jezik. Oni i njihovi učenici pretvorili su Zalavar u jedan od centara širenja znanja o novom slovenskom pismu (glagoljici) i književnosti, obrazujući brojne buduće misionare na njihovom maternjem jeziku.

Stanovništvo[uredi | uredi izvor]

U vreme popisa 2011, nacionalna distribucija je bila sledeća: Mađari 94,7%, Romi 3%, Nemci 1,7%. 80,8% stanovnika se izjasnilo kao rimokatolici, 1,1% kao reformisani, 0,55% kao evangelisti, a 5,6% kao nekonfesionalni (11,8% se nije izjasnilo).[5]

Slike iz Balatonmađaroda[uredi | uredi izvor]

  • Milenijumski spomenik (podignut 2009)
    Milenijumski spomenik (podignut 2009)
  • Skulpture u čast Ćirila i Metodoja (podignuto 2013)
    Skulpture u čast Ćirila i Metodoja (podignuto 2013)
  • Ostaci bazilike
    Ostaci bazilike
  • Arheološka otkopavanja 2005.]
    Arheološka otkopavanja 2005.]

Reference[uredi | uredi izvor]

  1. ^ Izvor za 2023.
  2. ^ Charles R. Bowlus, Franci, Moravci i Mađari: borba za srednje Podunavlje, 788-907, University of Pennsylvania Press, 1995, p. 220
  3. ^ Guus Kroonen, Amsterdamski prilozi starijoj germanistici, Band 74, BRILL, 2015, p. 207, ISBN 9789004298460
  4. ^ Richard A. Fletcher, Varvarsko preobraćenje: od paganizma do hrišćanstva, University of California Press, 1999, p. 348
  5. ^ Teritorijalni podaci -Županija Zala Centralni zavod za statistiku

Literatura[uredi | uredi izvor]

  • Szőke Béla Miklós 2018: Über die siedlungsgeschichtlichen Phasen von Mosaburg/Zalavár in der Karolingerzeit. In: 50 Jahre Archäologie in Thunau am Kamp – Festschrift für Herwig Friesinger.
  • Szőke Béla Miklós 2017: Priwina in Nitra und Mosaburg. In: Archäologische Studien zum frühen Mittelalter.
  • Bácsatyai Dániel 2017: „Ecclesia, que in ungarorum gente constructa” – Egy Kárpát-medencei zarándokhely a 10. századi reichenaui hagiográfiai irodalomban. In: Hadak Útján XXIV.
  • A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1527–1541; ford., szerk., tan. Bilkei Irén; Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1999 (Zalai gyűjtemény)
  • A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1542–1544; ford., szerk., tan. Bilkei Irén; Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2002 (Zalai gyűjtemény)
  • A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1545–1548; ford., szerk. Bilkei Irén; Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2008 (Zalai gyűjtemény)
  • A Zalavári Apátság története. Komáromi Ujság 1903/ 13, 1-2.

Spoljašnje veze[uredi | uredi izvor]

Zalavar na Vikimedijinoj ostavi.
  • Zvanični veb-sajt
  • Szőke, Béla Miklós (2021). Die Karolingerzeit in Pannonien. Mainz: Verlag des Römisch-Germanischen Zentralmuseums, ISBN 978-3-88467-308-9, esp. pp. 303–409.
  • Zalavar na utazom.com
  • „Zalavar na www.utikonyvem.hu”. Arhivirano iz originala 2013-06-18. g. Pristupljeno 2007-10-18. 
  • Gyulai Ferenc. „Flora i fauna Zalakarosa i okoline”. Arhivirano iz originala 2009-04-09. g. Pristupljeno 2009-06-20. 
  • „Zalavar, kolekcija linkova”. 
  • „Vikend vodič kroz dvorac: Zalavar”. mult-kor.hu. 2008-02-01. Pristupljeno 2011-09-01. 
  • Füssy Tamás: Mezőlaky Ferencz zalavári apát s ennek végrendelete folytán indított nagy fiskusi per; Szent István Társulat, Budapest, 1900 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
  • Füssy Tamás: A zalavári apátság története. A legrégibb időktől fogva napjainkig; Szent-Benedek-Rend, Budapest, 1902 (A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története)
  • Tomka Sándor: Zalavár, Szigliget és Csobáncz; Mérei Ny., Keszthely, 1924
  • Cs. Sós Ágnes: Zalavár a középkorban; Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Zalaegerszeg, 1985
  • Bilkei Irén–Káli Csaba–Petánovics Katalin: Zalavár; szerk. Bilkei Irén; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Budapest, 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Szőke Béla Miklós: A Karoling-kor Pannóniában; BTK Régészeti Int. : MNM : Martin Opitz, Budapest, 2019 (Mosaburg Zalavár)
  • A Zalavári (Zalaapáti) Szent Adorján Bencés Apátság millenniuma, 1019–2019; szerk. Somorjai Ádám; Római Katolikus Plébánia, Zalaapáti, 2019


Preuzeto iz „https://sr.wikipedia.org/w/index.php?title=Залавар&oldid=27778827”