Korisnik:Marijana Kitic/pesak2
Geza Otlik | |
|---|---|
 | |
| Datum rođenja | 9. maj 1912. |
| Mesto rođenja | Budimpešta, Mađarska |
| Datum smrti | 9. oktobar 1990. |
| Mesto smrti | Budimpešta, Mađarska |
| Zanimanje | pisac, književni prevodilac, matematičar |
| Značajni radovi | Škola na granici |
| Nagrade | nagrada Jožef Atila
nagrada Tibor Deri Košutova nagrada nagrada Erno Šep nagrada Ištvan Orli |
Geza Otlik (mađ. Ottlik Géza) (9. maj 1912 – 9. oktobar 1990) je bio mađarski pisac, književni prevodilac, matematičar i teoretičar bridža.
Biografija[uredi | uredi izvor]
Geza Otlik je rođen 9. maja 1912. godine u Budimpešti. Potiče iz porodice generala i visokih državnih činovnika. Oca je izgubio kada mu je bilo godinu i po dana. Od 1923. do 1926. godine pohađao je vojnu školu u Kesegu, a od 1926. do 1929. godine vojnu školu u Budimpešti. Nakon završetka srednje škole upisao je matematiku i fiziku na Univerzitetu u Budimpešti. Tokom Drugog svetskog rata bio je u službi protivvazduhoplovne odbrane. Nakon rata, od 1946. godine, radio je kao dramaturg na Mađarskom radiu. Od 1945. do 1957. godine bio je sekretar Mađarskog PEN kluba. U jesen 1960. dobio je poziv Britanskog univerziteta da studira u Londonu zbog svojih književnih prevoda. Godine 1981. dobio je nagradu Jožef Atila, 1984. nagradu Tibor Deri, 1985. Košutovu nagradu, 1988. nagradu Erno Šep i 1990. nagradu Ištvan Orli.
Preminuo je 9. oktobra 1990. godine u Budimpešti. [1][2]
Njegov rad[uredi | uredi izvor]
Njegovi prvi spisi pojavili su se 1931. godine u mađarskom časopisu Napkeleti (mađ. Napkelet). Na njegovo stvaralaštvo su uticali Deže Kostolanji (mađ. Kosztolányi Dezső), Šandor Marai (mađ. Márai Sándor) i Andre Žid (franc. André Gide). Tokom studentskih dana radio je za Novu generaciju (mađ. Új Nemzedék munkatársa). Od 1933. godine je radio kao urednik rubrike o bridžu Budimpeštanskih novina. Godine 1948. objavljen je roman Škola na granici (mađ. Iskola a határon), a 1959. godine je objavljena druga verzija ovog romana.[3]
Geza Otlik kao teoretičar bridža[uredi | uredi izvor]
Ovoj igri se dosta posvetio u mladosti. Svoju karijeru je započeo tridesetih godina 20. veka među svetskim i evropskim šampionima. Godine 1937. postao je član mađarske reprezentacije i izveštavao je sa svetskog prvenstva u Londonu. Profesionalnu karijeru započeo je 1936. godine. Međunarodnu slavu stekao je 1967. godine kada se jedan od njegovih članaka pojavio u poznatom američkom časopisu. Međunarodna akademija za bridž dodelila mu je nagradu. Godine 1974. američki časopis je objavio Otlikovu teoriju o igranju bridža u deset delova. Njegovu knjigu Avanture u kartanju (eng. Adventures in card play) objavio je Hju Kelsi (eng. Hugh Kelsey) 1979. godine. Ovo delo se smatra jednim od najboljih i najpopularnijih udžbenika bridža.[4]
Dela[5][uredi | uredi izvor]
- Krovovi u svitanju, roman, Matica srpska, Novi Sad, 1990, preveo sa mađarskog Aleksandar Tišma (Hajnali háztetők. Elbeszélések; Magvető, Budapest, 1957)
- Škola na granici, roman, Zora, Zagreb, 1967, preveo sa mađarskog Ivo Meden (Iskola a határon; Magvető, Budapest, 1959)
- Garabó Gereben. Osztrák népmesék; átdolg. Ottlik Géza; Móra, Budapest, 1965 (priče za decu)
- Minden megvan; Magvető, Budapest, 1969
- Géza Ottlik–Hugh Kelsey: Adventures in card play; Gollancz, London, 1979
- Próza; Magvető, Budapest, 1980
- A Valencia-rejtély. Hajónapló. Pályákon; Magvető, Budapest, 1989
- Minden megvan; 2. bőv. kiad.; Magvető, Budapest, 1991
- Buda. Regény; szöveggond. Lengyel Péter; Európa, Budapest, 1993
- Ottlik Géza–Hugh Kelsey: Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein; ford. Homonnay Géza, Kelen Károly; Európa, Budapest, 1997
- Továbbélők (az Iskola a határon korábbi változata); szöveggond., utószó Kelecsényi László; Jelenkor, Pécs, 1999
- Csillagszórók az éjszakák; Palatinus, Budapest, 2001
- Hajónapló / Pályákon / A Valencia-rejtély; szerkesztő:, szöveggond., jegyz. Hafner Zoltán; Magvető, Budapest, 2005
- Rádió. Előadások, tanulmányok, emlékezések; összegyűjt., utószó Salamon István, szerk., szöveggond., jegyz. Hafner Zoltán, Salamon István; Magvető, Budapest, 2009
Prevodi[6][uredi | uredi izvor]
- Charles Dickens: Örökösök (rövidített ifjúsági változata A Jarndyce-örökösök címmel jelent meg)
- Charles Dickens: Martin Chuzzlewit
- Charles Dickens: A Pickwick klub (Hevesi Sándor 1930-as fordításának átdolgozása)
- Charles Dickens: Copperfield Dávid (a regény első harmada, ifjúsági változat)
- Charles Dickens: Twist Olivér (ifjúsági változat)
- G. B. Shaw : Candida – Sosem lehet tudni – Ember és felsőbbrendű ember – Barbara őrnagy – Szent Johanna
- Gottfried Keller: Falusi Rómeó és Júlia
- Eugene O’Neill: Amerikai Elektra
- Eric Knight: Lassie hazatér
- Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
- Evelyn Waugh: A megboldogult
- Evelyn Waugh: Utolsó látogatás
- Howard Fast: Az ekhós szekér (novellák)
- John Osborne: Dühöngő ifjúság
- Mitchell Wilson: Villámok között
Reference[uredi | uredi izvor]
- ^ MEK. „Ottlik Géza”. Digitális Képarchívum. Pristupljeno 2021-12-24.
- ^ Ottlik Géza (na jeziku: mađarski), 2021-03-20, Pristupljeno 2021-12-24
- ^ „Ottlik Géza | Petőfi Irodalmi Múzeum”. pim.hu (na jeziku: mađarski). Pristupljeno 2021-12-24.
- ^ „Ottlik Géza: Visszatekintés az I. oszt. párosbajnokságra (1971)”. Magyar Bridzs Szövetség (na jeziku: mađarski). Pristupljeno 2021-12-24.
- ^ „Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) / Hungarian Electronic Library”. mek.oszk.hu. Pristupljeno 2021-12-24.
- ^ „Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) / Hungarian Electronic Library”. mek.oszk.hu. Pristupljeno 2021-12-24.